Most épp Dubaiban ütötte fel a fejét!?

Társkeresés felsőfokon, 15 percben. Szóval az történt, hogy váltottam pár sort egy viszonylag értelmes és viszonylag emberszabású sráccal és megbeszéltük, hogy akkor tegnap beülünk valahova kávézni. Sminkeltem egy laza 83 és fél percig, séró belő, előnyös kínai ruha felölt, parfüm meg minden, mégse nézzek ki úgy, mint egy homlessz mamut, elindultam a "randira". Megfogadtam, hogy nem eszem meg reggelire a tagot, nem nyomom le dumában, nem beszélek csúnyán, nem leszek barom, szépen, intellektuálisan elbeszélgetek vele Hegel esztétikájáról és hazajövök. Csávó áll a Moszkván, cigizik, köp egy hegyeset a telefonfülkék irányába, nálam is szakadtabb cuccokban van, virág sincs a kezében, szóval igen alacsony pontszámot kapott első ránézésre, de nem akartam ilyen hamar lemosni a sminket, gondoltam oké, kap pár percet varázslatos személyemből. Odalibbenek, egész helyes a búrája, rám mosolyog és BAZMEG HIÁNYZIK AZ ELSŐ 2 FOGA... Azt hittem beszarok ott helyben! Namármost nekem elég rendesen látszik minden a pofámon ezt ő is észrevette, gyorsan neki is állt mentegetőzni, hogy válogatottban hokizik-mondja ezt pöszén mert NINCS FOGA!-és hogy 2 napja kiverték a protkóját de már készül az új, jövő hétre meglesz. Gondoltam, jó, hát csókolózni amúgy sem csókolóztunk volna... Beültünk valami kávézóba, mondta, hogy ő egy online újságnál van a sport rovatnál-itt éreztem, hogy túl sok közös pont azért nem lesz köztünk- és hogy Csepelen lakik-szinte a szomszédban van, csak 2 óra tömegközlekedéssel. Szóval rendelt egy kapucsínót meg valami tósztot, sütit, sört, én meg gyömbért-semmi kaja, semmi pacal, csak szerényen, csajosan!-, közben csak beszélt, beszélt, hogy 4 éves korában kivették a fél gyomrát mert beteg volt, aztán 27 évesen volt egy motorbalesete és beültettek a lábszárába valami fémet, hogy múlt héten megemelt valamit és lágyéksérve van és amúgy kő kemény a bal heréje és tőzegáfonya teát iszik rá hátha elmúlik, ergó csak hallgattam, aztán felemelkedett a székről és akkorát fingott, hogy odanézett még a pultos is. Én meg csak ültem és nem akartam elhinni, hogy ilyen létezik. Hirtelen azt hittem, ez valami elbaszott amcsi vígjáték vagy a kész átverés só! De nem jött a Jáksó a pezsgővel... Sűrű elnézést kért, de hát neki most valami gombás bélfertőzése van, ne haragudjak, azt mondta az orvos, hogy ne tartsa bent a gázokat semmiképp, amúgy egész nap hányt és még fogat mosni sem volt ideje, mert edzésről jött és tényleg bocs meg minden, aztán ki is ment a vécére. Én meg ültem és egykedvűen szürcsöltem a gyömbért és nem akartam de valóban NEM AKARTAM elhinni a szitut, miközben elkapott belül a röhögőgörcs, hogy tulajdonképpen mire számítottam bazmeg? Egy normális pasira akivel órákon keresztül értelmes dolgokról fogok meghitten beszélgetni gyertyafénynél és a végén belekarolok és hazakísér? Chö! Ugyan már! Aztán visszajött és közölte, hogy mennünk kéne, mert hát az előbb sógorostul jött a puki,- azaz egy kicsi belement a boxeralsóba,- tegyem már meg, hogy fizetek (WTF?!) ő addig kint megvár. - Azt a gentleman kurvaanyádat! Úgyhogy fizettem, kimentem, kezet ráztam vele és csak annyit mondtam, hogy örülök, hogy beszart a gyönyörtől hogy velem tölthette ezt a kis időt, aztán sarkon fordultam és otthagytam a büdös, fogatlan picsába.

Eszed szombat délbe a babfőzeléket, most rakta eléd muter, még meleg. Kinézel az ablakon, szakad az eső, három műszak, szombati túlóra, délutános vagy, ezt beszoptad. Két dolog vigasztal, hogy nem vagy elkésve, és a szomszéd lépcsőházból a kis csaj talán melléd ül a buszon. Fél szemmel ránézel a hirdetésre, dCi Clio 5 literes fogyasztással! Buszbérlet 19.000, - tegnap vetted. Matekolsz. munkahely 3 km, Clio 5 liter. napi 6 km. számolod 20 nap munka/hó az annyi mint 4600 Ft. Ráadásul cipelheted a szomszéd kis csajt is, úgyis egy helyen dolgoztok. Meg se ázol, meg Ő se! Felugrasz az asztaltól, gondolkodsz, hogy miért csak most jut eszedbe, de nincs pénzed. Hallod, nézd már végig! Nem is kell! Havi 27 és ennyi, nulláról, mert van egy hiteles haverom! Ne köszönd meg, ráér ha elvitted. Kocsiról még tudni kell: légzsáknál kontakt hiba van, nem nézettem meg gondoltam így nem fáj. Első lökhárító nincs kímélve, mindent elért, majd te megcsinálod ha nem tetszik, nekem így is jó volt. Van egy szarra való 15-ös öltözőszekrény-kékre fújt OZ alufelnim ajándékba, két kopott gumival. Ha gondolod megködölöm kályhaezüstre, ha azt jobban bírja a gyomrod. Téli se jobb, de ha ezen múlik azt megoldjuk. Plusz utcára néző ablakok, forgatható kormány, nyitható ajtó, Tordai Klári féle alulhasításos ülés, többit szóban. Csere érdekel, egy raklapnyi epres I love milkára, másra nem! Nem kell hívni Robi kapálógép és 200 kilós sertés miatt se, köszi.

www.hasznaltauto.huautorenaultcliorenault_clio_1.5_dci_access-7379402

Bár most épp esik 🙁

Egy nő panaszkodik a barátnőjének: - Tegnap este megmondtam a férjemnek, hogy elegem van belőle, és holnap beadom a válókeresetet – aztán kimentem a kertbe megnyugodni. - És? – kérdezte izgatottan a barátnő. - Pár perc múlva egy nagy durranást hallottam! - Jaj, Istenem! Csak nem lőtte főbe magát? - Nem! Pezsgőt bontott a mocsok.

- Gyerekek, ki tud nekem mondani egy nagy folyót? - kérdezi a tanító néni. Pistike jelentkezik: - A Volga! - Jól van, Pistike! Ki tud másikat? - Az Amazonas! - kiáltja Ferike. - Ügyes vagy. Tud-e még egyet valaki? Móricka jelentkezik, aztán mikor felszólítják, kimegy a tanító nénihez és odasúgja a fülébe: - A Duna. - És ezt miért suttogva mondtad? - csodálkozik a tanító néni. - Azért mert apukám azt mondta, hogy arról, ami nálunk folyik, csak suttogva lehet beszélni.

- Mi az ön foglalkozása? - Kutyaviadalokat szervezek. - De, hát ez embertelen és illegális! Ráadásul ebből az egészből csak e véres látványosság szervezői profitálnak! - Nos, ez nem egészen így van. A párharcokban kimúlt kutyák elszállításához ugyanis szerződést kötöttünk egy kínai étteremmel.

...lehet, hogy visszaváltható??

még a szomszédok is kimennek dohányozni :P

"Nemrég egy szupermarketben vásároltam, amikor a fiatal pénztáros hölgy azt javasolta nekem, hogy inkább a saját táskáimat használjam, mert a műanyag zacskó nem környezetbarát. Bocsánatot kértem, és elmondtam neki, hogy "az én időmben nem volt még ez a "zöld" dolog. A hölgy azt válaszolta, hogy "azért van ma ezzel bajunk, mert az Önök korosztálya nem törődött eléggé azzal, hogy a környezetet megóvja a jövő nemzedékének". Elgondolkodtam. Annak idején tényleg nem volt még ez a "zöld" dolog. De akkor mink volt helyette? Nos, leírom, hogy mire emlékszem. Annak idején visszavittük a tejesüvegeket, üdítősüvegeket és sörösüvegeket a boltba. A boltból visszakerültek az üzembe, ahol mosás és sterilizálás után újratöltötték őket. Így voltak mindig újrahasznosítva. De ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. A lépcsőn gyalog jártunk, mert nem volt mozgólépcső minden boltban és irodaházban. Gyalog mentünk a boltba, nem pattantunk be a 300 lóerős verdánkba, valahányszor volt valami elintéznivalónk kétsaroknyira. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Annak idején kimostuk a gyerekpelenkát, mert nem volt még eldobható pelenka. A ruhát szárítókötélen szárítottuk, nem pedig egy 240 Wattot zabáló gépben. A szél- és a napenergia szárította a ruhákat a mi időnkben. A gyerekek a testvéreiktől örökölt ruhákban jártak, nem kaptak mindig vadonatúj göncöket. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Annak idején egy tévé volt egy háztartásban, nem pedig szobánként. A konyhában kézzel kavartuk az ételt, mert nem volt elektromos gépünk, ami mindent megcsinált volna helyettünk. Ha törékeny tárgyat akartunk postán küldeni, régi újságpapírokba csomagoltuk, hogy megvédjük, nem pedig buborékfóliába. Annak idején nem használtunk benzinmotoros fűnyírót. A füvet emberi erővel hajtott tologatós fűnyíróval nyírtuk. A munka jelentette számunkra a testmozgást, ezért nem kellett fitnesztermekbe járnunk, hogy árammal működő futópadon fussunk. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Ivókútból ittunk, ha szomjasak voltunk, nem vettünk műanyag palackos vizet, valahányszor inni akartunk. A tollakat újratöltöttük tintával, ahelyett, hogy mindig új tollat vettünk volna. A borotvában csak a pengét cseréltük, nem dobtuk el a teljes borotvát csak azért, mert a pengéje életlen lett. De ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Annak idején az emberek buszra szálltak, a gyerekek biciklivel vagy gyalog mentek iskolába, és nem használták az anyukájukat 24 órás taxi szolgálatként. Egy szobában egyetlen csatlakozó volt. Nem volt szükségünk egy rakás csatlakozóra, hogy több tucat készüléknek áramot biztosítsunk. És nem volt szükségünk számítógépes kütyüre és az űrben keringő műholdaktól érkező jelekre ahhoz, hogy megtaláljuk a legközelebbi pizzériát. Hát nem szomorú, hogy a mostani korosztály arra panaszkodik, hogy mi öregek milyen pazarlók voltunk, csak mert ez a "zöld" dolog még nem létezett annak idején?